|
 míra. 17 éves. pörgős, hangulatember, szerelmes, álmodozó, kedves, bolond, szemüveges, fogszabályzós, néptáncos, meg nem értett művész, amatőr író, rajzos, kémiaimádó, legtöbbször közvetlen, imád enni, elég kocka >> Szeret blogolni, sorozatfüggő, sokszor múltfüggő, egyre inkább vallásos, imádja a péntekestéket!
| | |
|
"Úgy csináltam, mint aki nem veszi észre. Nem azért, mintha haragudtam volna rá, hanem mert a szívem és a bizalmam pont összeomlóban volt. És ettől az összeomlástól a mellkasomban légüres tér keletkezett. Mintha az összes ideg elsorvadna a testemben, és belerántanának az ürességbe. Aztán eltűnnék."
| | |
|
12.21: Pest, városligeti műjégpálya!
12.20: Karácsonyi ajándékozás
12.17: Tanfolyam
12.16: Máté szülinapi páréja
12.10: Krisztián szülinapja
12.09: Névnapom
12.08: Krisztiánnal egy évesek lettünk!!
12.02.: Sulidiszkó
09.03: Leltár meg nem mondom, hol. :D
08.31: megyünk iskolagyűlni du 3-kor
08.21-28: Tiszaföldvár - családi nyaralás
08.20: fellépés kalotaszegivel
08.14: Domonyvölgy, Bosch nap
egy csomó ideig hanyagoltam az ide való írogatást... nah, most elkezdem megint :D
Bloglistában 101. hely!
07.17: Leltár Cegléden
07.10: Leltár Dunakesziben
07.03: Leltár Üllőn
188. hely! :D
a bloglistában a 215. helyet töltöm be... :D
06.30: 11:45 - Fogászat!
06.26: Leltár Szécsényben.
06.19: Leltár Dunakesziben.
06.17: tanévzáró (kaptam delfines pendrive-t)
06.16: a sátorozás évfordulója!
+ Művészeti sulis évzáró
06.15: HOLDFOGYATKOZÁS
Évvégi: 3,93. Ennek nagyon örülünk!
06.12: Jászberény - állatkert
KIRÁLY L. NORBI KONCERT
06.10: UTOLSÓ TANÍTÁSI NAP!
05.31: Német szintfelmérő
05.28-29: OSZTÁLYKIRÁNDULÁS! (Gyöngyös)
05.26: Biosz doga
05.26: Német szódoga (basszus, négy oldalnyi szó...)
05.25: Kompetenciamérés
05.24: Fakton múzeumba megyünk parafrázist készíteni
05.23: Kémia doga (szénhidrátok)
05.23: Fakt jelentkezési határideje (kémia, rajz, újságírás)
| | |
|
|
|
₪ szombat ₪ Halihó! Ma volt végre egy szusszanásnyi időm, úgyhogy kitakarítottam szobámat, ugyanis már a padló megtalálása is gondot okozott egy ideje; valamint kiolvastam Ibsen, Nóra című remekművét. A Bűn és bűnhődésre valószínűleg az életben nem lesz időm, amit igancsak sajnálok. De hát késő délután járok haza suliból, nem hanyagolhatom el a tanulást, suliujság szerkesztőbizottságában is benne vagyok, színjátszózok is, valamint a tanfolyamot igyekszem erőmön felül hajtani, mert sosem bocsátom meg magamnak, ha nem sikerül. Mindemellett a hétvégék egyik napját rendszeresen hajnaltól éjjelig végigdolgozom. Nah de hagyjuk is a dolgot! Annak kell ugye örülni, ami van. És valójában meg is vagyok elégedve azzal, amit kaptam az élettől. És amint sikerül elérnem, hogy Ricsi megint velem legyen színjátszón, teljes lesz a boldogságom. Hoztam nektek egy gondolatot, ami remekül illik a néhány nappal ezelőtti eseményekhez, amik az életemben történtek. És bár már abszolút lezáródtak ezek, mégis ezt hozzábiggyeszteném lezárásképp: „Igen, látja, vannak emberek, akiket legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.” (Ibsen: Nóra)
× szerda ×
Vannak álmok az életben, amiket tán sosem érhetünk el. És vannak , amik lehetetlenné teszik mások beteljesülését. Bár a mai napig nem hiszem, hogy nagy, teljesülhetetlen álom volt az enyém... De ha ő nincs, a megálmodott életemből mennyi lehet valós, és mennyit ránt magával ő, mikor kiszakad a szívemből? Ma úgy éreztem, így már játszani sincs értelme... Teljesen elszúrtam színjátszón a jelenetet, ráadásul még a sírásomat sem tudtam teljesen visszatartani. De íme a fogadalmam, Bella szavaival élve: "Nincs több könny - az utolsókat most törlöm ki a szememből." Már akkor tudtam, hogy el fogok bukni, mikor mindent egy lapra tettem fel... Addig az életem minden másodperce egy alaposan megfontolt taktika része volt, de ez az egyetlen nem. Ezt rettegtem elveszíteni, mert tudtam, akkor végem. De megtettem, és abban a pillanatban már ástam is a síromat. Mégis meneteltem csak tovább előre, nem törődve senkivel, és semmivel. Az életem méginkább megtelt színekkel, boldogsággal, érzésekkel... És most minden kicsúszik a kezemből, és üressé válik az egész világom. Talán ez történik akkor is, ha az ember drogozni kezd. Boldogabb lesz tőle; esztelen jókedv fogja el. De amint eltiltják a szertől, azt sem képes kellőképpen értékelni, ami előtte a legnagyobb boldogságot okozta neki.
| 2012.01.25. 19:01, gépről |
₪ kegyelemdöfés ₪ „Ne ölelj magadhoz, érezzem örökké, nélküled nem lesz ugyan olyan többé...”
Nah most összetört a szívem... Valami olyasmit éltem át, mintha egy halálra ítéltnek a kezébe adnának két kést, melyek közül ő döntheti el, melyikkel öli meg magát. Ha nem dönt, akkor viszont mindkettőt a szívébe szúrják... Majd megjelenik az elítélt életének az egyik legfontosabb résztvevője, és váratlanul maga szúrja le a rabot. Holott a szerencsétlen tudta, hogy így is-úgy is meghal, mégis rosszabb vége lett a vártnál, hiszen elárulták. Ma rockesten olyan másfél óráig sírógörcsöm volt. Tudatosult bennem, hogy melyik irányba lépve mit veszítek, és hogy tegyek bármit is, megint elveszítek egy csatát az élet ellen. De hiszen már beláttam, hogy erősebb nálam... Akkor miért akar összetörni újra és újra, egyre nagyobb erőket mozgósítva? Miért ad boldogságot, ha aztán bebizonyítja, miért nem kaphatom meg? Pedig már annyit szenvedtem ezidáig is... Most legszívesebben elbújnék a világ elől, amiben élek. Elmennék messzire; vissza se néznék. Elrepülnék, mint a költözőmadarak. Nem szenvednék a viszonzott szerelembe rejtett, plátói boldogságtól... Na de muszáj lesz talpra állnom valahogy.. Ma nem is ettem, és nem is ittam semmit... Pedig mama váratlanul meglepett az imádott felvágottammal, és friss zsömlével, aminek sosem tudok ellenállni. Most tudtam... Rég éreztem már ilyen gyomorgörcsöt... Ráadásul futni sem voltam két napja... Mintha hirtelen az életemet is feladtam volna... „Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át,
De emészt, éget a szótlanság.
Ha ennyire fáj,
Mért hazudom, hogy nincs ami bánt,
Hogy megleszek nélküled is ezután?...
Ha mélyen a kés, úgy vérzik a szív,
Álarcom nem véd, csak ostob dísz...
Miért hazudom, hogy szebb, ami vár,
Ha felkelek, új nap virrad rám...
De sűrű a könny, túl hosszú az éj,
Reszketve várom, hogy közelebb lépj...”
₪ szerintem szerda, de ha nem hiszed, nézz utána ₪ Haligali! Már a napi szokásos futásom után vagyok, és azon tanakodok, ki kéne menni megint. Bár valószínűleg nem fogok... Nézitek mostanában a Jóban rosszbant? Én jelenleg szerelmes vagyok abba a sorozatba. Egy év után végre beteljesülőben van a tiltott szerelem. Tamás atya végre késznek tűnik feladni papi hivatását Bettyért. Jaj, milyen szép... Szerelmes vagyok a szerelembe. Minden fajtájába. A tiltott szenvedélybe, a tűzbe, a reménytelen vágyakozásba, az éppen beteljesülő szerelembe... Kár, hogy az ember nem élheti át minden nap valamelyiket. Persze mondom ezt a több, mint tizenhárom hónapja tartó kapcsolatommal... XD Szeretek szenvedni, nah. Mondjuk most is van mi miatt szenvednem... Ma színjátszón elkezdtük előkészíteni a majdani színdarabot. Ugyanis saját előadásunk lesz, aminek a szövegkönyvét tanárnő írja majd a közös ötleteléseink, illetve a saját gondolatai alapján. Szóval mindenki kapott egy lapot, rajta egy karakterrel. Hozzám került az „anya, aki gyerekével szökik az erőszakos apától” karakter. (Jah, a darab témája - zanzásítva - az lesz, hogy idegen emberek utaznak egy vonaton,és idővel rájönnek, hogy kapcsolatban áll az életük egymáséval. Majd mikor mindenki szeret mindenkit, és minden happy, valamilyen módon mindenki meghal.) Jellemeznünk kellett a karaktert ezek alapján: a múltja, miért ül a vonaton, tehát hová megy és miért, mik a hobbijai, miket szeret, vagy nem szeret, illetve mik a jövőbeli tervei. Érdekesség még, hogy Ricsinek pedig a fiam karakterét kellett kidolgoznia. Amikor mindenki végzett, tanárnő összeszedte a papírokat, majd mindenki húzott egyet, és a leírtak alapján kellett bemutatkoznia, a szereplő bőrébe bújva. Én kikaptam a meg nem értett művész alakját, akinek a szülei nm tudták támogatni, hogy a szenvedélyének élhessen. Aztán a szüleit lecsukták, nevelő szülőkhöz került, akik aztán meghaltak, és így, tíz évvel a szülei börtönbe kerülése után eldöntötte, hogy szerencsét próbál egy művészeti iskolában. Nah, most le fogom nektek adni a bemutatkozásom elejét, addig a pontig, amikor mindenkiből kitört a röhögés. És kár, hogy nem tudom ezt most nektek előadni, mert úgy lenne érdekes... Szóval szótlannak, és zavartnak kellett lennem. Meg kell hagyni, meglehetősen egyszerű zavrba jött embert játszani. Meg is tetszett ez nekem... Naszóval kéztördelve, az arcomat néha a kezemmel takargatva, legtöbbször lefelé nézve, dadogva ezt impróztam össze: Ööö... Hát, Dudás Natália vagyok... Én... Nehéz nekem önök előtt beszélni... Szóval nagyon régen kezdődött... A szüleim nem törődtek velem, nem volt pénzünk... Aztán börtöbne kerültek... Pedig én csak trombitálni akartam... „Többet jelentett nekem, mint egy barát. Azért nem bírtam sehogy sem elbúcsúzni tőle - mert szerelmes voltam belé. [...] Szerettem, sokkal jobban, mint kellene, és mégsem eléggé. Szerelmes voltam belé, de nem annyira, hogy ez mindent megváltoztasson, csak ahhoz volt elég, hogy mindkettőnket meggyötörjön.”
(Eclipse)
× hétfő ×
Végre volt egy szusszanásnyi időm, úgyhogy kiraktam végre. (:
Szóval annak a srácnak a weboldalát találjátok meg itt, akit egyrészt nagyon szeretek, másrészt ő maga pedig nagyon szereti a madarakat, és elég komolyan foglalkozik velük. Nézzetek be. (; His name is Ricsi :D
Nah közérdekű közlemény megvolt. (:
Ahogy gondoltuk, későn értünk haza tegnap, szóval ma itthon pihengetek. Bár nem teljesen nyugodtan, mert sulin kívül járok egy bizonyos tanfolyamra, ahol egy bizonyos szakmát tanulok, és ma is lesz egy előadás, öttől, és mint minden óra, ez is írásbeli teszttel kezdődik majd. A gond csak az, hogy a buszom háromkor indul, fél négyre bent vagyok a városban... De így legalább látom ma Krisztián is :D
Tegnap melóban ídesanyám jól megszivatott minket a párommal, ugyanis az élelmiszerraktárban miénk volt az egyik polcsor, övék a másik. A miénk járt több munkával, talán három óráig tartott, mire végeztünk vele, de gondolva azokra, akik majd másodlagosban csinálják, felcímkéztünk mindent, hogy nekik csak végig kelljen rajta szaladni. A másik páros pedig nem tette ezt meg, és második tárhelyként ídesanyámék kapták az általunk fecimkézett sort, mi pedig számolhattuk végig a másikat is... Nah de jót röhögtünk rajta. Egyébként meg degeszre ettem magam fornettivel, meg pizzával, szóval egy rossz szavam nem lehet. (:
Ma mikor felébredtem, gondoltam, ránézek a diginaplóra, hátha fel van már oldva a letiltás a féléviről, és láthatom végre. Nagy meglepetésemre fel volt oldva. Nézem a jegyeket, és látok egy ilyet: "magatartás: jó". Mondom, mivan??? Az egy dolog, hogy mind az osztályfőnököm, mind a matektanárom, aki történetesen a suli igazgatója - pikkel rám különösebb ok nélkül. Na de ez? Persze, biztos őrültnek tartotok, amiért ezen kiakadtam, de akkor is szarul esett... Állandóan pedálozok, hogy megfeleljek az osztályfőnökömnek, mindent megcsinálok, amit kér, igyekszem a legnormálisabb lenni, meg minden rendezvényre elmenni kedvességből, amihez neki köze van, meg aktív diákéletet élni, és akkor kitalálja, hogy az én magatartásom négyes. Nem vagyok egoista, csak tényleg annyit szenvedek azért, hogy ne utáljon, és mégsem hat semmit. Amint a legkisebb hibát találja bennem, vagy bármire is nem volt időm a teendőim miatt, lehúz. Nem is beszélve arról, hogy van egy igazgatói, és egy osztályfőnöki dicséretem... Matek tanárnőm meg sírásig provokált a héten, és természetesen én voltam a hülye, amiért órán írtam. ÓRÁN ÍRTAM! Körülbelül fél perc alatt felfirkantottam a naplómba egy akkor eszembe villant teendőmet. Erre kitalálta, hogy adjam oda neki a naplómat, hogy felolvassa. Természetesen nem adtam, erre provokálni kezdett, és mikor sírva fakadtam közölte, hogy örüljek, hogy nem ad szaktanárit. Én bizony sajnálom, hogy nem adott, mert kíváncsi lettem volna a szövegére. Valahogy így képzelem: "Dudás Natáliát szaktanári figyelmeztetésben részesítem, mert a tanórán ír." Az erre rákövetkező óra elején közölte velem, hogy ha megszólalok az órán, elültet. Gondoltam, oké. Írta be a hiányzókat, mindenki beszélgetett, lö hangzavar. Én meg sem szólaltam, csak néztem előre. Mondom még a végén szólok egyet, és az lesz, hogy én zavartam a tanórát, mikor mindenki figyelt - volt már rá példa, hogy ilyen helyzetben ezt mondta. Krisztián ült mellettem, kérdezett valamit. Leírtam neki egy cetlire, hogy nem szólok hozzá inkább. Bámultam tovább csak előre. Elkezdődött az óra. Krisztián engem nézett. Írtam neki, hogy ne tegye, mert még azért is le leszünk cseszve. Csak nézett. Már óra vége előtt voltunk néhány perccel, mikor ránéztem. Erre tanárnő abba hagyta a feladat magyarázását, és néhány másodperces csend kíséretében vetett rám egy mogorva pillantást. Mondom, oké. Szóval nah... Tényleg elkeserít, hogy teperek, és egyre lejjebb kerülök, mert két befolyásos embernek nem szimpatikus a búrám... Bár azt mondják, az élet ilyen...
| 2012.01.16. 13:03, gépről |
₪ vasárnap hajnal ₪ „Mióta megismertelek, olyan vagyok, mint egy holdkóros. Csak rád tudok gondolni. Káosz uralkodik az életemben, és képtelen vagyok felébredni.”
Drága, Szerelmetes Élet!
Mi elé állítasz te már megint engem? Imádod ezt csinálni ugye? A próbáid egyre keményebbek, és ez a mostani erősebb, mint minden eddigi. Mit akarsz, hogy bebizonyítsak? De tudod mit? Felveszem veled a kesztyűt!
Tudom, őrültnek tartotok, amiért ilyenkor ébren vagyok, de igazság szerint már egy ideje úton vagyok dolgozni. Okos emberek azt jósolják, holnap reggel érünk haza, szóval holnap tuti nem megyek suliba. Pláne hogy tegnap meg tanfolyamon voltam. Kedves rejtélyes kommentelőm: Köszönöm szépen. Igyekszem mindent és bármit túlélni, és mostanra végre kijöttem abból, amiből nem hittem hogy képes leszek. Most pedig rohanás a végtelenbe és tovább! :D
₪ vasárnap éjjel ₪ avagy köszönetnyilvánítás annak, aki a legtöbb időt szánta meglepetésemre...
Első megjegyeznivalóm: mycrazyife.gportal.hu/gindex.php?pg=34110577&postid=738462#commentList ---> EZT FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGES VOLT??? Jó, annyira végülis nem zavar, elvégremire találták ki a „törlés” gombot? De barátom, bárki vagy is, az azért megdöbbent, hogy hány napot szántál a meglepetésemre... Képes voltál 15-étől 29-éig ezt írogatni? Hát gratula! El kell, hogy keserítselek: egy Boldog Karácsont! tökéletesen megtette volna... Nah jó, legyen is mára ennyi, mert már nem bírok ébren maradni. Holnap (azaz ma) folytatom. Pápá.
₪ Szilveszter este maesteeee! ₪ avagy egy szerencsés szerencsétlen lány története, aki holnap szilveszteri bálban múlatja az éjszakát, és ma meg nem bír elaludni...
Szijasztok! Az év utolsó napja már elkezdődött, és én szeretném megragadni az alkalmat, hogy 2011-ben utoljára szóljak hozzátok. Most ugye összegeznem kéne? Jólvan, legyen. Össze sem lehet hasonlítani a januári Natit azzal, aki most ezt a bejegyzést írja. Akkor kimondhatatlanul őrült voltam. És most... Most szintén őrült vagyok. De így, egy alapos, több órás, éjfélkor kezdődő szívroham után hogy is lehetnék normális? Már most tudom, hogy ha reggel felkelek, azt fogom hinni, hogy csak álmondtam mindazt, ami ma este történt. Tisztára úgy érzem magam, mint a nem is tudom mi a mesékben... Őrület? Igazságtalanság? Talán kicsit mindkettő. Ma őrült voltam, és meggondolatlan, és cseppet sem körültekintő... De tudjátok mit? Nem bánom. Ahogy szinte semmit sem bántam még meg életemben. É a sorsban hiszek. A sors tudja, mit miért tesz, ebben biztos vagyok. Most úszom az árral, ésha az a sziklának csap, akkor sem fogom bánni egy percig sem. Nah de úgy érzem, eltértem a tárgytól... XD szóval összegzés. Nem sokkal az év eleje után a mélybe taszítottak, és mostanra azt hiszem, kimondhatom, hogy kimásztam. És most először a szakadék másik oldalán másztam ki. És a sivár homokból birodalmat építettem. Már az is nagy változás volt, hogy egyedül (nah persze nem egyedül, mert Krisztián midvégig mellettem állt, és ha százszor feladtam, százszor talpraállított) megtanultam élni. Talán a CoD koncerttel kezdődött minden... Amikor kimondtam, hogy igenis elmegyek, akár egyedül is, akkor téptem el valójában a láncokat, és akkor éreztem először a szabadság energiáját szétáramolni a testemben. Akkora energialöketet addig még nem éreztem. És megindultam az úton, és ahol most tartok, azzal teljesen elégedett vagyok. Ez egy másik élet. A bábból lepke lett. Na jó, tudom, hogy korántsem nézek ki úgy, de értitek a hasonlatot... Oké, legyek légy. A lényeg, hogy most a magam ura vagyok. És erős vagyok... Azt hiszem... Bár ma igencsak elgyengültem. Nah a lényeg, hogy itt vagyok, felküzdöttem magam - persze többen is segítettek azért. Krisztián a legtöbbet, de őt már mondtam; de ide sorolnám H. Vivit, és Ricsit is.
HELLO VILÁG!
Ha nem találkoznánk addig, mindenkinek Boldog új évet! És este tessék jól berúgni! Ez parancs! :D
Pápá
₪ csütörtök utáni éjjel ₪ Úgy érzem, elég használhatatlan vagyok most... Nah jó, írni attól még tudok. Így végiggondolva azt kell mondjam, még nem is csináltam semmit egész szünetben... Aludtam. Ettem. Néha TV-ztem, no meg Krisztiánnal voltam. De az idő olyan gyorsan eltelt, hogy felfogni sem tudtam a múlását. Az előszobában ott áll a karácsonyfa, mégis nézek csak rá hitetlenül... „Már volt karácsony?” Még szinte az életet is alig érzem. Csak aludnék és aludnék és aludnék. De nem tehetem, mert folyton nyugtalanít a tudat, mennyi teendőm lenne még. Német érettségi tételt megtanulni, törit nem ártana megtanulni, kémiára két darab öt oldalas dolgozatot meg kéne írnom, a hozzájuk tartozó prezentációval. Valahogy mégsem visz rá a lélek, hogy belekezdjek bármelyikbe is. Ráadásul szerelmes is vagyok. Két nagy szerelmem van. Közülük az egyik már több, mint egy éve tart, másik pedig új fellángolás. Az előbb említett érzéseim kiváltója Krisztián, akire szükségem van, mint a lélegzetvételre, így nem múlhat el nap, hogy ne töltsek vele minél több órát, mert különben olyan üresnek, és erőtlennek érzem magam. A másik szerelmem viszont a gyöngyfűzés. Állandóan azon kattog az agyam, mit kéne csinálni, hogy kéne kombinálni a színeket... Persze ott még korántsem tartok, hogy új mintákat alkossak, hiszen ez a típusú gyöngyfűzés még új nekem, de véleményem szerint igen gyorsan haladok a tanulás útján. Ma egy, az interneten talált minta alapján készítettem egy gyönyörűséget, ami tökéletes lesz a szilveszteri szerelésemhez. Holnap (azaz ma) lefotózom, és megmutatom. :D Egyébként délután háromtól körülbelül este kilencig dolgoztam rajta csaknem egyfolytában. Nah és most bevágom a szunyát, ugyanis az agyam már nagyon tiltakozik az ébrenlét ellen. Visszhall!
| 2011.12.30. 00:55, telóról |
× határozottan szerda ×
Halihó! Ahogy ígértem, ma mutatok nektek fotókat. Naszóval:
 Őket karácsonyra készítettem elajándékozás céljából. Eddig ők a legnagyobb büszkeségeim a csomózott karkötők között. A lilát barátnőm, Mirtill kapta, a háromszögeset nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szeretett barátom, Ricsi, a tyúklábmintásat pedig szerelmem, Krisztián. :D
Ezt a karkötőt húgom kapta. A többihez hasonlóan erre is nagyon büszke vagyok.
Júj, ezt a szettet nagyon szeretem! :D Krisztiántól kaptam karácsonyra, és szerintem annyira, de annyira szép... Jah, és üvegből készült. :DD
Ez is saját készítészű. A tegnapi estémbe, fél éjszakámba, és még a ma reggelem egy darabjába telt, míg megcsináltam, de szerintem megérte. A története annyi, hogy tegnap reggel unaloműzőként gyöngyékszerek mintáit kezdtem nézegetni a neten, és hirtelen megjött a kedvem a készítésükhöz, így azonnal buszra szálltam, bementem a városba, és vettem egy csomó gyöngyöt. Mert persze van egy nagyobb cipősdoboznyi gyöngyöm, de azok mindegyike 2 mm-es, hiszen régebben abból szerettem fűzni, és inkább egyszerűbb, és sportosabb ékszereket, és most jött az ötlet, hogy csinálhatnék csajos és mutatós darabokat.
| 2011.12.28. 12:23, gépről |
| | |
|
|
