Az iménti mondatot az Amadeus című filmből idéztem, ami szerintem egy csodálatos alkotás. Most mégis megcáfolni szeretném ezt. Én ugyan a sorsban hiszek, de igazából mindegy is, mi az a nagy erö, ami felettünk uralkodik, de az a valami megint akkor küldött értem segítséget, mikor nagyon nagy szükségét éreztem. Tudom, hogy nem a saját erőmből, de megvívtam a harcom, és győztem. Egy új ember felbukkanása az életemben, és a folyamatos nemalvás okozta fáradtságom burkot képezve körülöttem, segített túlélnem. Az erőm még nem tért vissza ugyan, de már sokkal jobb. De még nincs teljesen vége. Még az érzés emlékét is le kell győznöm, azt viszont már isteni segítség nélkül. És újra azzá kell lennem, aki voltam. Valamint ha már egyszer sikerült túlélnem, nem sodorhatom bele magam még egyszer.

2012.05.24. 21:51, teló

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés