És itt van! És holnap elkezdődik! Sőt, már ma elkezdődött... Csak a fáradtságtól teljesen kiment a fejemből... És azok után, hogy az az ember rámírt, aki egy éve ezen a napon az életem drámájának főszereplőjévé vált, belém hasított, hogy Igen, itt van!  És most már bánom, hogy a fáradtság okozta kómám irányította a napomat. Hogy nem használtam ki azt a napot, amit talán még évekig ünnepelni fogok... De mostmár mind1... Holnap bepótolom, amit ma elmúlasztottam... Most pedig beérem egy cseteléssel... (: Az a Nap, az a Nap, az a Nap... Egy éve ilyenkor egy drámai szappanopera főszereplőjévé váltam... Olyan érzés volt annyi minden átélni... Eddig az a hétvége maradt meg bennem a leginkább 16 életéven összes napja közül... Azelőtt sohasem hittem volna, hogy akár egy pillanatig is egy romantikus filmben érezhetem magam, de akkor és ott minden megváltozott. Onnantól az életem minden eseménye messze eltér az átlagostól. De nem csupán velem fordult a világ... Négy ember életét változtattam meg egyetlen nap alatt, akarva-akaratlan. Viszont a legkevésbé sem jó irányba, és ere cseppet sem vagyok büszke... Talán az volt az első cselekedetem, amibe az eszem nem kapott beleszólást. Na de ennyi elég is lesz belőlem... Egy idézettel emlékeznék meg erről a napról. Ami talán még időben is pont egy éve volt... Nyársaltunk, és néhány fiú (köztük a mesém főszereplője) valamiről beszélgettek, ami az osztály lányait érintette. Próbáltam belőlük kiszedni, mi a téma, de hiába... Később különvonultam Azzal Az Emberrel, és faggatni kezdtem. De ő nem akarta elmondani. Mindenképp fizetséget szeretett volna az értékes információért cserébe. Ennek következtében egy rövidke párbeszéd kezdődött el köztünk, ami egész éjszakáig, és még másnap reggel is folyt... "Mit adsz érte?- Mit akarsz?"

Ma mamánál voltam. Ő éppen mesélt, mégpedig a következőt: "meg akartam fürdetni Dodót - ő a kutyája -. Kiengedtem neki a lavórba a meleg vizet, és hívtam volna be. De ő nem hülye, tudta, mit akarok. És nem hagyta magát. Megbüntettem. Kizavartam, és egész nap nem szóltam hozzá..."

Mára búcsúzom. A következő írásom már élménybeszámoló lesz... Pápá! (: