Bejön nekem ez a nyári szünet (: Csak kissé ellustultam. Bár járok dolgozni hétvégenként, meg járok be a városba Krisztiánnal, meg ő ide, meg néha becsúszik egy-két péntekeste, de nap közben semmit nem esik jól csinálni, csak elvagyok. És végre elmondhatom, hogy kialudtam az iskolát. Ma pl. alig aludtam olyan négy órát, és mégis itt vagyok, felébredtem fél nyolckor. Este nem mertem elaludni, mert furcsa hangokat hallottam az udvaron, meg csúnyán ugatott a kutya... meg álmos sem voltam...
A telefonom a hetekben bemondta az unalmast, szóval be kéne fektetni egy újba, természetesen csakis internethasználattal együtt. Szóval azért még dolgozhatok néhány hétvégét, de a lényeg, hogy meglegyen.
Azt még nem is mondtam, hogy a művészeti sulis évzárón kaptam 3000 Ft értékben könnyvvásárlási utalványt a megyei rajzversenyes 2. helyezésemért, amit másnap le is vásároltam. Cally Taylor: A mennyország várhat. Nagyon jó könyv. Izgalmas, érdekes történet, jó adagolás, humoros, ugyanakkor nagy érzelmekkel teli. Csak aki fordította, azt kéne fejbetrafálni, amiért néha feleslegesnek tartott egy-két betűt, egy-két-tíz-húsz szóközt, így ezeket bátran ki is hagyta a könyvből. És ez az, ami ront a könyv élvezeti értékén. Bár nekem szépirodalmilag sem volt olyan lenyűgöző. Egyetlen idézetet sem tudtam kivenni belőle, mert a szépirodalmi nyelv távol áll tőle.
A történet szerint még egy éjszaka választja el Lucy Brown-t, és Dent az esküvőtől. Ám Lucy ezen az estén balesetet szenved, aminek következtében szörnyet hal. A purgatóriumban tér magához, ahol azt hiszi, álmodik, de gyorsan megtudja, hogy ennél sokkal nagyobb a baj. Döntéshelyzetbe kerül. Vagy felmegy a mennyországba a szüleihez, vagy pedig szellemként visszatér Denhez. Lucy Dent választja. Ám ehhez teljesítenie kell egy küldetést. Élőhalottként visszatér a földre, és kap 21 napot, hogy egy férfinek - akinek csupán a nevét tudja - megtalálja a lelki társát. Ám mint később kiderül, a célszemély egy lúzer, akit teljesen leköt a nagymamája. Lucy igyekszik teljesíteni feladatát, ám váratlan fordulatokat hoz számára az élet. Eközben Lucy legjobb barátnője kiveti a hálóját Denre. Lucy pedig nem tehet semmit ezellen, hiszen nem tud kommunikálni azokkal az emberekkel, akikkel életében kapcsolatban állt.
Szinte minden fejezetben teljesen új irányt vesz a történet, és egészen az utolsó pillanatig fogalmunk sincs, mi lesz a vége. Nah jó, én sejtettem, mert elolvastam az utolsó mondatot... (: Tényleg jó a történet, csakát én a klasszikusokhoz vonzódom, a gyönyörű nyelvezet miatt. És nekem a szleng egy könyvben nagy baklövés.

A hetekben vettem új fürdőruhát, szóval mostmár jöhet a strand. (: Hello, nyár! :P
Sok minden van, amit nem írtam le, hiszen az elmúlt időben nagyon gondolkodtam rajta, akarok-e még blogolni... Áthozom a határidőnaplómat, és nézelődök, mi minden volt még.
(Tavaly) Június 16. Az a dátum, ami nekem, és még egy embernek nagyon sokat mond. Az útjaink ott találkoztak először. Azon a napon. Az évzáró napja volt, és mi röpke sátorozást terveztünk akkor estére. De majdnem mindenki lemondta, az egyik srác pedig a testvérét küldte a gyülekezőhelyre, hogy átadjon egy üzenetet. Én szomorúan indultam neki a dolognak, hiszen két héttel azelőtt löktem el magamtól a fiút, akit egy éve szerettem, mindezt egy kalandért, ami egy hét után véget ért, hiszen a srác egy kilenc hónapos kapcsolatot akart kidobni az ablakon értem, és hát a csaj visszaédesgette. Így magam maradtam, összetörve. De azon a napon megtetszett a csinos fiú az ünneplőben, és megkértem, jöjjön velünk. Éjszaka jött ki a táborhelyre, az utolsó busszal. A többiek berúgni készültek, szóval mi inkább magukra hagytuk őket, és kifeküdtünk nézni a csillagokat. És beszélgettünk. És végül egész éjszakás csillagnézés lett belőle, amit még azóta is emlegetünk. Másnap délután lekéstem az egyetlen buszt, amihez lett volna csatlakozás, tehát ott ragadtam velük, és Lilinél kellett aludnom. Még 17-én, este hét előtt néhány perccel összejöttem a történet főszereplőjével. Gyönyörű volt a sátorozás, bár az ott kialakult kapcsolatnak pontosan egy hónappal később véget vetettem. Akkorra jött ki rajtam, hogy még mennyire nem vagyok túl a két másik fiún, és nem bírtam tovább.
Ennyit erről a napról. Csak szerettem volna, ha tudjátok, miért jelent nekem annyit június 16-a, hogy még két év múlva is ünnepelni fogom. Egyébként tervbe volt véve, hogy  ezévben, azon a napon kimegyünk sátorozni ugyanarra a helyre, de sajna beraktak két évzárót is akkorra, szóval ugrott a dolog...
Nem is húznám tovább az időtöket... Amint tudok jelentkezek. Jah, és a napokban kis zeneiízlés-átalakuláson mentem keresztül, egy kis külső beavatkozással, szóval felrakom most azt a számot, amit elsőként kaptam Krisztiántól, és ami a közös borzasztó szakításos emlékeink miatt annyira fájt, hogy eleinte még majdnem sírtam is rajta, és három-négy napomba telt megszokni. Pápá. (: