|
míra. 17 éves. pörgős, hangulatember, szerelmes, álmodozó, kedves, bolond, szemüveges, fogszabályzós, néptáncos, meg nem értett művész, amatőr író, rajzos, kémiaimádó, legtöbbször közvetlen, imád enni, elég kocka >> Szeret blogolni, sorozatfüggő, sokszor múltfüggő, egyre inkább vallásos, imádja a péntekestéket!
| |
|
"Úgy csináltam, mint aki nem veszi észre. Nem azért, mintha haragudtam volna rá, hanem mert a szívem és a bizalmam pont összeomlóban volt. És ettől az összeomlástól a mellkasomban légüres tér keletkezett. Mintha az összes ideg elsorvadna a testemben, és belerántanának az ürességbe. Aztán eltűnnék."
| |
|
12.21: Pest, városligeti műjégpálya!
12.20: Karácsonyi ajándékozás
12.17: Tanfolyam
12.16: Máté szülinapi páréja
12.10: Krisztián szülinapja
12.09: Névnapom
12.08: Krisztiánnal egy évesek lettünk!!
12.02.: Sulidiszkó
09.03: Leltár meg nem mondom, hol. :D
08.31: megyünk iskolagyűlni du 3-kor
08.21-28: Tiszaföldvár - családi nyaralás
08.20: fellépés kalotaszegivel
08.14: Domonyvölgy, Bosch nap
egy csomó ideig hanyagoltam az ide való írogatást... nah, most elkezdem megint :D
Bloglistában 101. hely!
07.17: Leltár Cegléden
07.10: Leltár Dunakesziben
07.03: Leltár Üllőn
188. hely! :D
a bloglistában a 215. helyet töltöm be... :D
06.30: 11:45 - Fogászat!
06.26: Leltár Szécsényben.
06.19: Leltár Dunakesziben.
06.17: tanévzáró (kaptam delfines pendrive-t)
06.16: a sátorozás évfordulója!
+ Művészeti sulis évzáró
06.15: HOLDFOGYATKOZÁS
Évvégi: 3,93. Ennek nagyon örülünk!
06.12: Jászberény - állatkert
KIRÁLY L. NORBI KONCERT
06.10: UTOLSÓ TANÍTÁSI NAP!
05.31: Német szintfelmérő
05.28-29: OSZTÁLYKIRÁNDULÁS! (Gyöngyös)
05.26: Biosz doga
05.26: Német szódoga (basszus, négy oldalnyi szó...)
05.25: Kompetenciamérés
05.24: Fakton múzeumba megyünk parafrázist készíteni
05.23: Kémia doga (szénhidrátok)
05.23: Fakt jelentkezési határideje (kémia, rajz, újságírás)
| |
|
|
|
Reggeli merengés... Szentimentalista kedvem van, ne bánts! (:
"Elváltak egymástól, mint ágtól a levél,
mindkettejük szíve lett puszta, hideg tél..."
Tegnap láttam Őt. Itt volt velem. A kezemet fogta, ölelet, csókolt, s én csókoltam. Szeretem Őt.
Aztán lekéste az utolsó buszt is... Ez mégsem garantálta a maradását. Szokás szerint most is kipukkadt az álmok léggömbje, s felébrednem kötelező volt. Mert hisz a vele töltött idő álom...
Megcsókoltam még egyszer utoljára, s beszállt az autóba. Elment, s én magam maradtam a csillagos éjszakában. És hirtelen egyszerre voltam nagyon boldog, hiszen itt volt, és szomorú, mert már nincs. S ez a boldog fájdalom mosolyt varázsolt az arcomra.
Felmerült bennem a kérdés: vajon ha kifulladásik futok, ahogy csak a lábam bírja, akkor az ebből adódó fáradtság egy időre képes lesz elhomályosítani az érzéseimet? Legalább míg hozzászokom, hogy nincs velem... Ám a válaszon még el sem kezdtem töprengni, mikor a lábam már szélsebességgel vitt előre. És csak futni akartam... A lehető leggyorsabban, és még annál is nagyobb sebességgel. A szívemben lakozó érzelmek 60 lóerős motorként hajtottak.
Berohantam a lakásba, s lihegve megálltam a konyha közepén. Anya kérdezett, s a válaszom csupán ennyi volt: "Elment..." A szobámba mentem, a elterültem a kanapén...
Tehát ilyen az, amikor az ember valóban, teljes szívéből szeret?
"A tündérmesék néha igenis valóra válnak, hisz a boldogság ott van egy ölelésben, egy mosolyban, egy ízben, egy illatban, egy szóban..."
| |
|
|