Kedves Névtelen olvasóm, és ismeretlen ismerősöm! Okoztál némi fejtörést énnekem tegnap... Ki lehetsz? Annyi név kering a fejemben... Vajon ki lehet az anonim jóakaróm? Na de reménykedem benne, hogy egyszer elárulod nekem a kilétedet, addig pedig végigpörgetem magamban még több ember stílusát. Bár ebben sosem voltam jó... Először még azt hittem, nem ismersz, csak az írásaimból, és ezért nem is kutattam utána, ki is vagy. De mostmár biztosra tudom, hogy ismersz, és ismerlek valószínűleg magam is... Minden esetre végtelenül kedves vagy, én pedig nem tudok elég hálás lenni neked a kedves sorokért. (:

Tegnap a városból hazafelé jövet jól benéztem valamit... Azt hittem, óra harmincötkor indul a buszom, és hát ez nem így volt... Szóval a buszom már fordult ki a pályaudvarról, mikor megláttam a feliratot, és ráeszméltem, hogy hoppá... (: De felvett szerencsére.
Itthon aztán találtam egy imakönyvet, amit azóta magammal viszek mindenhová, még a lakáson belül is... Megvan a szent gyónás, és a bánatima. Ennek örömére el is kezdtem írni a könyvemet, ám aztán jött a gondolat, hogy milyen régen írtam már verset, és hát állítólag jó verseket írok... Tehát megerőltettem magam, hátha eszembe jut egy gyönyörűséges első mondat. A többi ugyanis már jönni szokott magától... És így volt ez most is... Aztán olyannyira belejöttem, hogy írtam még egyet. Fél kettőkor viszont már igencsak ideje volt lefeküdni... (: Majd egyszer talán eljön az az idő, amikor fel merem rakni ide némely versemet, ám ez még nem az a nap... Nem bízom még magamban annyira...
Tegnapelőtt még egyszer megnéztem az Interjú a vámpírral-t... Imádom! és igen, Brad Pitt rabja lettem.. Pont mint mikor először láttam a Tróját...
Hugommal tegnap Barátok közt maratont tartottunk annak örömére, hogy a számítógép hajlandó volt betölteni az oldalt... Hiszen éppen haldoklik szegény... Orvoshoz kéne vinni, csakhát akkor komoly emlékezetkiesést kéne szenvednie, hogy gyorsabb lehessen... És hát nekem van többmillió könyvjelzőm, nem beszélve az írásaimról, videóimról, és zenéimről... Azokat is elfelejtené... Bár így sem jó... A szövegszerkesztő is éppen csak félig van betöltve, hiszen most már ez is nagy szó... Az meg hogy képet illesszek a bejegyzésbe... Hát, reménytelen... Tegnapelőtt próbálkoztam, drága gépemnek erre az volt a válasza, hogy lefagyott, és hát nem volt hajlandó kiolvadni... Pedig több, mint egy órát vártam rá... Szóval a bejegyzésem elszállt, időm meg nem volt újraírni...

"Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt! Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hová épülhet mindaz, ami még előtted van?"