Ma fél délutánomat szántam egy bejegyzésre, ami aztán elveszett, én meg eléggé ideges lettem miatta, ami szerintem legalább minimálisan érthető. Ráadásul hirtelen felindulásból, és feledve, hogy érintőképernyős telóm van, levágtam a körmömet, de úgy rendesen levágtam a körmömet, így most szenvedhetek a kézírás funkcióval, ami meg kötözködik velem, nem akarja felismerni az írásomat, pedig nincs is vele semmi gond... És az s betűm márpedig nem egy y-ra hasonlít!

Nah, szóval lassan itt a nyári szünet vége... Én most teszem meg azokat a dolgokat amiket „az utolsó” jelzővel illethetek. Az utolsó éjszakai szórakozás, az utolsó nyugodt, semmittevéssel tölthető napok, órák, percek... Jövő héten nyaralok, aztán pedig rögtön suli... Ez a hetem pedig elég zsúfoltnak ígérkezik. Reggel korán kell kelnem (minden nap), hogy beérjek táncra, valamelyik nap ünneplőt kéne vennem, és ez valószínűleg holnap lesz... A nyaralásra való bepakolás is el fog venni valószínűleg egy délutánt, amit nem mellesleg pontosan tudom, kivel szeretnék tölteni, és az a valaki nem néhány, megtöltésre váró bőrönd... Szombaton fellépek, vasárnap utazunk... És nyílt titok, hogy a nyaralás miatt nem vagyok felhőtlenül boldog, sőt... ugyanis a fiú, akit szeretek, nem lesz ott, és még a gondolat is megőrjít, hogy olyan távol leszek tőle...
Meg még ott van az is, hogy osztályfőnököm mindenfele feladatokat küldözgetett nyáron, amiknek a megoldásához be kéne menni a városba... És hát én ha a városba megyek annak nem feladatmegoldás lesz a célja; ezer jbb dolgom van annál... Meg különben is, kinek van ehhez kedve nyáron? Egyébként már ott tart, hogy a szülőknek küldött (vagy küldetett?) panaszkodós e-mailt emiatt... Meg engem személy szerint kinézett magának, és hát ahogy ismerem, tuti szivatni fog, ha nem csinálom meg...

Az elmúlt hétvége még felejthetetlenebbé tette számomra a nyarat, ami lássuk be, már így is messze a legjobb volt eddig. Megközelítettem egy lovat - persze csak a kép kedvéért, merthát mégiscsak egy lovas parkban voltunk, vagy micsoda... De közöltem vele, rám ne merjen nézni; mire ő néhány, mellső lábbal történő dobbantással jelezte irántam való ellenszenvét. De aztán a műanyag rodeó bika kárpótolt engem, ugyanis kezdő mivoltomhoz képest egész sokáig megtűrt magán. Neki üzenem, hogy látjuk még egymást, és akkor még tovább leszem rajta. A pusztaolimpia legalább egyikünknak eredményes volt, és ez minő büszkeség mindannyiunknak! Boldog tulajdonosa lettem egy lovas pólónak, amit az őt tarkító díszítés ellenére is nagyon megszerettem. Vol reneteg isteni finom kaja, no meg egy Janicsák Veca, és egy Takács Nikolas... Szóval jó volt nagyon, és örülök, hogy azokkal az emberekkel mehettem, akikkel mentem. :D

Holnap a gépen majd átnézem, még kicsinositom a bejegyzésem. Jó éjt!

2011.08.15. 23:24, mycrazylife

Vissza a bloghoz