Szerkesztő: míra × Oldalam témája: blog × Tárhely: gportal × Nyitás időpontja: 2011. 04. 21.× Zárást nem tervezem (: × Megjegyzés: mindenért vállalom a felelősséget, amit leírtam, viszont amit csak odaképzelt valaki, azért továbbra sem...
HelóSzija!
míra. 17 éves. pörgős, hangulatember, szerelmes, álmodozó, kedves, bolond,szemüveges, fogszabályzós, néptáncos, meg nem értett művész, amatőr író, rajzos, kémiaimádó, legtöbbször közvetlen, imád enni, elég kocka >> Szeret blogolni, sorozatfüggő, sokszor múltfüggő, egyre inkább vallásos, imádja a péntekestéket!
okosság...
"Úgy csináltam, mint aki nem veszi észre. Nem azért, mintha haragudtam volna rá, hanem mert a szívem és a bizalmam pont összeomlóban volt. És ettől az összeomlástól a mellkasomban légüres tér keletkezett. Mintha az összes ideg elsorvadna a testemben, és belerántanának az ürességbe. Aztán eltűnnék."
Épp most néztem végig a pankrációt, pedig már egy ideje aludnom kéne... Persze jellemző, hogy most fenn tudok maradni, de tegnap, amikor kellett volna, akkor meg bealudtam - és még azóta is bánom... Az elmúlt másfél hét egy szempillantás alatt röppent el, míg én csak átfutottam rajta, szét sem nézve, ahelyett, hogy minden percet mélyen átéltem volna... Hiába történtek meg olyan dolgok, amikről nyár eleje óta álmodtam, hiszen végig olyan volt, mintha vastag fal választott volna el az életemtől. Napkeltétől napnyugtáig olyan fáradtság, és gyengeség kínzott, amilyet még talán sosem éreztem. A mozgás csak lassan, és nehézkesen ment, este nyolc-kilenc körül pedig olyan álmosság kapott el, hogy onnantól már nem érdekelt semmi, csak hogy aludhassak. Annyi erőm sem volt, hogy a másik szobából átjöjjek a sajátomba... És ez így ment napokig, abban az időszakban, ami a nyaram legszebb részévé lehetett volna. És hiába aludtam bármennyit, képtelen voltam kipihenni magam. Ennek az állapotnak tulajdonképpen most élem tetőpontját, és azért merészelek múlt időt használni, mert reménykedem benne, hogy holnap reggel kipihenten ébredek majd. Nem tudom, mi ez, de már csak a remény maradt, hogy egyszer elmúlik, remélhetőleg még a nyaralás előtt, mert azt igencsak szeretném átélni, és nem csak átfutni, mint egy röpke álmot...
A héten vettem ünneplőt a majdani évnyitóra. Kezdésképpen az eladó mamámmal karöltve egy, mell alatt kezdődő, térdig érő, répafazonú szoknyát akart rámkényszeríteni, mire én mélységesen megijedtem az feszengve álldogáló tükörképemtől. Szóval úgy gondoltam, inkább a semmi, mint ez... A blúz, amit elsőként felpróbáltam, gyönyörű volt, szóval gondolkodás nélkül elhoztam, a harmadik butikban pedig megtaláltam a legszebb ünneplőszoknyát, amit valaha láttam (nah jó, ami nekem a legjobban terszik eddig). Ez lesz az első alkalom, hogy büszkén hordok majd ünneplőt... :D
Nah, én most alszom. Lehet, hogy nyaralásig már nem jelentkezem, de talán mégis... Minden esetre szombatom fellépésünk lesz - kérek szépen sok-sok szurkolást :D -, vasárnap pedig utazunk. :D De majd jelentkezem Tiszaföldvárról is, elvégre mire jó a telefonos internet... : D