Szerkesztő: míra × Oldalam témája: blog × Tárhely: gportal × Nyitás időpontja: 2011. 04. 21.× Zárást nem tervezem (: × Megjegyzés: mindenért vállalom a felelősséget, amit leírtam, viszont amit csak odaképzelt valaki, azért továbbra sem...
HelóSzija!
míra. 17 éves. pörgős, hangulatember, szerelmes, álmodozó, kedves, bolond,szemüveges, fogszabályzós, néptáncos, meg nem értett művész, amatőr író, rajzos, kémiaimádó, legtöbbször közvetlen, imád enni, elég kocka >> Szeret blogolni, sorozatfüggő, sokszor múltfüggő, egyre inkább vallásos, imádja a péntekestéket!
okosság...
"Úgy csináltam, mint aki nem veszi észre. Nem azért, mintha haragudtam volna rá, hanem mert a szívem és a bizalmam pont összeomlóban volt. És ettől az összeomlástól a mellkasomban légüres tér keletkezett. Mintha az összes ideg elsorvadna a testemben, és belerántanának az ürességbe. Aztán eltűnnék."
"Ha iszik az ember - mondta anyukám-, akkor igazán őszinte, én nevetve sírtam, bár csak egyszer ittam magamat földszintre..."
Ez a szám most megérintett, azért ezt linkeltem be. Amit szívem szerint kiraktam volna, az már volt kinn, szóval ezt választottam. "Millió bezárt ajtó vár, s engem is visz az ár..."
Ma beteljesül az álmom, amit nyár eleje óta szerettem volna átélni. Mégpedig eljutok egy Children of Distance koncertre. Emberek, én már annyira izgatott vagyok... ÁÁÁÁ :D Teljesen véletlenszerűen tudtam meg, hogy itt lépnek fel a közelben, és azonnal elhatároztam, elmegyek. Régebben ilyet sosem tettem, vagy terveztem volna el. A régi Nati végigkérdezte volna a klikk tagjait, és ha senkinek nincs kedve a dologhoz, ő is kihagyta volna. Az új Nati ha kell, "egyedül" csápolna a színpad előtt. Esküszöm, mintha új lehetőségek nyíltak volna meg előttem... Persze azt most érzem csak, hogy az emberekbe vetett bizalmam teljesen elveszett, megsemmisült. Nem merek már kötődni senkihez... Mármint barátilag... A szerelem más témakör. Azzal semmi probléma, sőt. Nah de az év teljes gőzzel elkezdődött, belevetettem magam az új életem építgetésébe, egyelőre jól érzem magam... Remélem, így is marad...
Annyira imádom a halainkat... Kicsike drágaságaim... *-* Bármeddig elnézegetném őket... A kedvencem az algaevő, akit Tapinak hívok, illetve a harcsa, aki aprócska bajszaival állandóan az akvárium alján kotorászik. Neki még nincs neve, de gondolkodom rajta. Sosem hittem volna, hogy én valaha meg fogom szeretni a halainkat, ha lesznek, de lettek, és mégiscsak megszerettem őket... És amikor suliban vagyok, akkor pedig délután felé már rendesen hiányoznak...♥♥♥
Nah megyek is. Felfalom mama haluskáját, készülődöm, aztán irány a koncert. Holnap dolgozom, szóval majd a kocsiból írok. Pápá. :D
"Ha tehetném, meghalnék egy napra. Megállítanám az időt. Mindent feltennék egy lapra, hogy lássam, ki az, aki kidőlt. Sétálnék láthatatlan, figyelném az életet, hogyan élnek nélkülem az emberek. Azok, akiket szerettem, vajon sírnak-e, vagy nevetnek? Vannak-e olyan emberek, akik örömmel temetnek? Aztán 'felélednék', és biztosan másképp látnám a világot. A hazug barátokhoz hozzávágnám a virágot; az igaz barátnak sírnék az ölében, mert neki nem vesztem el a feledés ködében."
AJÁNLOM AZ OLDALT
míra.
Súgó