Haligali. Élőben jelentkezem innen, német óráról. Épp az egyik érettségitémából zajlik a felelés. Én már nyugodtan lehetek, hiszen három órával ezelőtt lefeleltem négyesre.
Csütörtökön Losoncon voltunk improvizációs versenyen, ahol negyedikek lettünk szerény háromfős csapatunkkal. Jó volt nagyon, bár a bizarr, szlovák rockbanda kissé megrémített az ő Szupermen jelmezbe öltözött, pocakos gitárosával, aki mint szobor, gitározott; és ne feledkezzünk meg az énekes pasasról sem, aki baromi hosszú hajjal, és a nyakába kötött akasztókötéllel énekelt, és hozzá az ő ásóból készült gitárjával játszott. Az őket hallgató tömeg pedig mindenféle mesefiguráknak öltözve, illetve néhányan erős alkoholos befolyás alatt csápoltak. Aztán a versenyen sikerült kihúznunk a „Motoros kirándulás”, illetve a „Valaki kopog” témákat. Az elsőre való felkészülésre, illetve annak előadására is 3-3, a második esetében pedig 2-2 percünk volt. Aztán fogadás volt, svédasztallal. És bár a kaják hidegek voltak, és a sarokban ettünk (oda sikerült néhány fotelt összetolnunk) kézzel, mégis tök jó élmény volt. Ezt követte egy péntek esti sulidiszkó, ami fenomenális volt. A hangom viszont már csütörtök estére annyira elment, hogy azóta sem tudok beszélni. A hétvégén viszont még suttogva sem tudtam, szóval kizárólag kézjelekkel kommunikáltam az emberekkel.

2011.10.17. 13:20, telóról

Vissza a bloghoz