Jóreggelt, lusta népség! Ki alszik még ilyenkor? Te, aki most még az álomfelhőkön lépkedsz, vagy a tegnapi buli fáradalmait igyekszel kialudni, kérlek, aludd ki magad helyettem is! És ha már ezt mindkettőnk helyett megtetted, és itt ülsz a géped előtt, és arra szánod az idődet, hogy a szentimentális nyavalygásaimat olvasd, itt egy kis agytorna: ki nem megy ma színházba? Most hagyok neked némi gondolkodási időt, oké? Jaj, nemár! Találgass! Minek töröm magam, ha te meg még játszani sem akarsz velem? Persze, sértődj meg! Nah jó, elmondom... Hát persze, hogy én. Igen, tudom, hogy nem tudod, miről beszélek... De hát tudod azt bármikor is? Na jó, elmesélem. Nmrég nyílt a városban egy alternatív művészeti klub. Ide mindenféle előadókat szoktak hívni: zenekarokat, énekeseket, nívós színészeket. Nemrég elvittek minket, mázlista színjátszósokat egy igen magas színvonalon előadott, kétszereplős darabra, amelyben a - ha lehet így mondani - főszerepet Kovács Krisztián játszotta (ha valakit érdekel, a Jóban rosszban Kavics nevű szereplője - bár szerintem színházban vagy százszor jobban játszott, mint a sorozatban, bár ennek oka lehet, hogy a színházi karakterek sokkal szélsőségesebbnek kell lenniük). A múlthét végén színjátszós tanárnőmtől ismét kaptunk egy meghívást a „Jaszai Mari” című monodrámára. Láttam belőle egy részletet a neten, és nagyon tetszett. Elhatároztuk Ricsivel, hogy elmegyünk. És annyira vártuk... É speciel ezért pörögtem egész héten, anya már ott nyugtatott... És az sem utolsó, hogy Ricsit már régen nem láttam, és alig vártam, hogy találkozzunk végre. (Őróla annyit kell tudni, hogy úgy érzem, a színészetben ő a társam, akivel bármilyen helyzetben a legjobbat tudom alakítani, és ezen kívül nagyon kedvelem.). Fél éjszakákat cseteltünk végig, és számoltuk vissza a napokat. És akkor tegnap, mikor a körmömet festettem, felhívott anya, hogy ma dolgozni kell mennem (nekem, nem neki. Vagyis neki is, de most nem ez a lényeg). Mondom, mivan? Tudod, hogy holnap színház, azt várom egy hete... Mire ő, hogy elfelejtette, de már nem tudja visszacsinálni. Szóval most, hogy túl vagyok fél nap síráson, amiért elvették azt a napomat, ami a szünetem legfontosabbja lett volna - Ceglédre tartok. Öt órát aludtam, és egyébként sincs életkedvem...

2011.11.05. 06:19, teló

Vissza a bloghoz