Már nagyon fáradt vagyok, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy anélkül lefeküdjek, hogy írnék pár szót. Nah de rövid leszek. Tizenegykor keltem, fél háromig TV-ztem. Ismét leadták a Titanicot, és ismét csalódást okozott. Most sem volt elég mentőcsónak, amikbe ezúttal is csak 10-20 embert ültettek. Most is nekimentek a jéghegynek; Rose és Jack most sem szálltak mentőcsónakba. Az emberek nagyrésze most is meghalt; a csónakok most is túl későn fordultak vissza a vízbe kényszerült utasokért, akik így megfagytak. És ami a legrosszabb: Jack ezúttal is meghalt. Pedig úgy szeretném egyszer azt látni, hogy mindez nem történik meg... Kiköt a hajó, és a két főhős kézen fogva hagyja el azt. És akkor lenne lehetőség a filmben. Lehetne Titanic 2-3-4... Rose mesélhetné a gyerekeinek: „Itt ismertem meg apátokat.” Mennyivel jobban hangzik már...

Ma vendégül láthattunk betlehemező gyerekeket, kik közül az egyik a húgom volt. Lejött mama is, átadtuk neki az ajándékokat. Örült a miniatűr, ám annál mutatósabb teamécses-tartóknak, amiket csináltam. :D Krisztiántól kaptam gyönyörűséges nyakláncot a hozzá való fülbevalóval (amint géphez jutok, mutatok képet), valamint volt szerencsém pezsgőzni a családjával. Nah ennyi voltm mára. Holnap megírom már az interjút, amit az egyik osztálytársammal kellett készítenem az iskolai büféről, valamint belekezdek a kémia dogába, ugyanis két, öt oldalas írás a hozzájuk tartozó 15 diás prezentációval, nem két perces melót fog igényelni, és ez szünet utánra kéne...

2011.12.27. 01:05, telóról

Vissza a bloghoz