Úgy érzem, elég használhatatlan vagyok most... Nah jó, írni attól még tudok. Így végiggondolva azt kell mondjam, még nem is csináltam semmit egész szünetben... Aludtam. Ettem. Néha TV-ztem, no meg Krisztiánnal voltam. De az idő olyan gyorsan eltelt, hogy felfogni sem tudtam a múlását. Az előszobában ott áll a karácsonyfa, mégis nézek csak rá hitetlenül... „Már volt karácsony?” Még szinte az életet is alig érzem. Csak aludnék és aludnék és aludnék. De nem tehetem, mert folyton nyugtalanít a tudat, mennyi teendőm lenne még. Német érettségi tételt megtanulni, törit nem ártana megtanulni, kémiára két darab öt oldalas dolgozatot meg kéne írnom, a hozzájuk tartozó prezentációval. Valahogy mégsem visz rá a lélek, hogy belekezdjek bármelyikbe is. Ráadásul szerelmes is vagyok. Két nagy szerelmem van. Közülük az egyik már több, mint egy éve tart, másik pedig új fellángolás. Az előbb említett érzéseim kiváltója Krisztián, akire szükségem van, mint a lélegzetvételre, így nem múlhat el nap, hogy ne töltsek vele minél több órát, mert különben olyan üresnek, és erőtlennek érzem magam. A másik szerelmem viszont a gyöngyfűzés. Állandóan azon kattog az agyam, mit kéne csinálni, hogy kéne kombinálni a színeket... Persze ott még korántsem tartok, hogy új mintákat alkossak, hiszen ez a típusú gyöngyfűzés még új nekem, de véleményem szerint igen gyorsan haladok a tanulás útján. Ma egy, az interneten talált minta alapján készítettem egy gyönyörűséget, ami tökéletes lesz a szilveszteri szerelésemhez. Holnap (azaz ma) lefotózom, és megmutatom. :D Egyébként délután háromtól körülbelül este kilencig dolgoztam rajta csaknem egyfolytában. Nah és most bevágom a szunyát, ugyanis az agyam már nagyon tiltakozik az ébrenlét ellen. Visszhall!

2011.12.30. 00:55, telóról

Vissza a bloghoz