Megint elhanyagoltam. Tudom. Talán az életemet is. De mikor az ember így tesz, mindig vesz egyfajta fordulatot a sorsa, aminek következeben elgondolkodik. Mostanában megint a csillagos ég alatt alszom, mint két éve. És tegnap arra döbbentem rá, hogy az életem megint ugyan ott tart, mint akkor. Csupán az idő ment el. Hiszen arról, aki az életemet tovább mozdíthatta volna, lemondtam. Miért tettem? Nem tudom. Így éreztem. És még most ís így érzem. Mondanám, hogy elvesztem, de valójában nincs így. Nem, én pontosan tudom, mit akarok. És olyan emberek tartottak ki mellettem, akikről nem hittem volna. Már nem érzem magam gyengének. Erős vagyok. Pedig annyi idő után most lehullott az álarcom. És minthogy így történt, rájöttem valamire: a nagy Őt keresem. Azt szeretném, ha a következő férfi, aki az életembe lép, ott is maradna örökre. Nem kell több pasi. Nem kell már több játszma. Szeretni akarok. És végre már tudnék is.

2012.08.11. 01:35, teló

Vissza a bloghoz