|
míra. 17 éves. pörgős, hangulatember, szerelmes, álmodozó, kedves, bolond, szemüveges, fogszabályzós, néptáncos, meg nem értett művész, amatőr író, rajzos, kémiaimádó, legtöbbször közvetlen, imád enni, elég kocka >> Szeret blogolni, sorozatfüggő, sokszor múltfüggő, egyre inkább vallásos, imádja a péntekestéket!
| |
|
"Úgy csináltam, mint aki nem veszi észre. Nem azért, mintha haragudtam volna rá, hanem mert a szívem és a bizalmam pont összeomlóban volt. És ettől az összeomlástól a mellkasomban légüres tér keletkezett. Mintha az összes ideg elsorvadna a testemben, és belerántanának az ürességbe. Aztán eltűnnék."
| |
|
12.21: Pest, városligeti műjégpálya!
12.20: Karácsonyi ajándékozás
12.17: Tanfolyam
12.16: Máté szülinapi páréja
12.10: Krisztián szülinapja
12.09: Névnapom
12.08: Krisztiánnal egy évesek lettünk!!
12.02.: Sulidiszkó
09.03: Leltár meg nem mondom, hol. :D
08.31: megyünk iskolagyűlni du 3-kor
08.21-28: Tiszaföldvár - családi nyaralás
08.20: fellépés kalotaszegivel
08.14: Domonyvölgy, Bosch nap
egy csomó ideig hanyagoltam az ide való írogatást... nah, most elkezdem megint :D
Bloglistában 101. hely!
07.17: Leltár Cegléden
07.10: Leltár Dunakesziben
07.03: Leltár Üllőn
188. hely! :D
a bloglistában a 215. helyet töltöm be... :D
06.30: 11:45 - Fogászat!
06.26: Leltár Szécsényben.
06.19: Leltár Dunakesziben.
06.17: tanévzáró (kaptam delfines pendrive-t)
06.16: a sátorozás évfordulója!
+ Művészeti sulis évzáró
06.15: HOLDFOGYATKOZÁS
Évvégi: 3,93. Ennek nagyon örülünk!
06.12: Jászberény - állatkert
KIRÁLY L. NORBI KONCERT
06.10: UTOLSÓ TANÍTÁSI NAP!
05.31: Német szintfelmérő
05.28-29: OSZTÁLYKIRÁNDULÁS! (Gyöngyös)
05.26: Biosz doga
05.26: Német szódoga (basszus, négy oldalnyi szó...)
05.25: Kompetenciamérés
05.24: Fakton múzeumba megyünk parafrázist készíteni
05.23: Kémia doga (szénhidrátok)
05.23: Fakt jelentkezési határideje (kémia, rajz, újságírás)
| |
|
|
|
"Lelkem egy része most a múlté már. Itt hagynám... Itt hagynám..."
"A lélek fájdalmától ne féljetek. A kín elhamvad lassan, akár a tűzrakás. Amikor elfoszlik a füstje is, meglátjátok: elvezetett valahová: megerősödtetek."
A tegnapi nap egy bizonyos fordulópont lett az életemben, úgy érzem. Rájöttem, ki vagyok: senki. Hiszen nézzetek csak rám: senki sem keres, senki sem ír, senki sem kérdezi, élek-e még, vagy sem. És ezellen mindig is úgy próbáltam védekezni, hogy áltattam magam. Valamint találtam egy példaképet, és azzá akartam lenni, aki ő. És tegnap megint találtam egy példaképet, és ismét azzá akartam lenni, aki ő... De az őrangyalom, az egyetlen ember, akinek a szívében jut nekem hely (a családtagjaimon kívül), lebeszélt a hülyeségeimről. Mostmár nem tudom, ki vagyok, és hogy ki akarok lenni, de elfogadtam a sorsot, amit kaptam. Talán nem vagyok erős lelkileg, talán nem tudom elviselni, hogy csaknem mindenki elfordult tőlem, de igyekszem. És azt hiszem, tegnap elfogadtam ezt. Igen, egy senki vagyok. Legalábbis ezt érzékeltetik velem. De inkább vagyok egy senki, mint hogy azzá legyek, aki voltam. Tudom, hosszú idő után ez az első ilyen bejegyzésem. Ugyanis megfogadtam, hogy nem engedek betekintést az életembe, és a legmélyebb gondolataimba, nehogy az őszinteségem a saját csapdámmá váljon. És ez így lesz eztán is. De most szerettem volna világgá kürtölni, hogy nem érdekel, hogy nem szeretnek, nem érdekel, hogy nem keresnek, nem érdekel, hogy átnéznek rajtam... Bátran indulok a jövő elébe, hisz nem tudhatom, mit rejt... Talán valaha fontos ember leszek, talán maradok senki... De bármi is legyen, meg kell békélnem vele, és a boldogságot kell keresnem, mert ha elrontom az életemet, nem kérhetek másikat. Egyébként is furcsa ez az egész... Hétről hétre más városokba, falvakba járok dolgozni, új emberek közé kerülök, és gond nélkül megtalálom velük a közös hangot. Néha nagyon jót beszélgetünk. Akkor tán csak nem bennem van a hiba, amiért néhányan nem tudnak kijönni velem...
Ünnepélyes naphoz érkeztünk. Ma megosztom veletek a tegnap este írt versem egy részét. Nem ez a legjobb irományom, de az érzéseimet tükrözi.
...És hogy én ki vagyok, ki ezt a sok hülyeséget összehordja?
Az embereknek egy senki, kinek szerelme lett mindenhatója.
Nem hív senki, nem keres senki, mindenkinek levegő vagyok,
De mióta mindennél jobban szeretek, szívemben remény fénye ragyog.
Őáltala jobb ember lettem, becstelen ma már nem vagyok,
De ha kezünk egysezr széthullik, megint sötét szakadékba zuhanok.
Míg velem van, érzem magam valakinek, s ez csodás,
A lelkemben csaknem megszületik egy új világ, új varázs...
Tán hasztalan porszem vagyok, s az első szembejövő eltiporhat is,
De míg Őt nem ismertem, senki voltam, s senkivé leszek, ha elhagy is...
Ne nevessetek ki nagyon... Krisztiánon kívül még senkinek sem mertem megmutatni verseimet...
| |
|
|
Lehet hogy te így érzel, de biztos vagyok benne hogy vannak még olyan valakik akik érdeklik a mostani jelenléted, lehet te ezt nevetségesnek tartod. Azt mondod, nem vagy senki, s, nem tudod ki is vagy valójában, azt mondod felálltál és tovább mész a utadon, de hogy merre azt még te sem tudod(gondolom is én), nem mondom hogy ismerlek, nem mondom hogy netalán az életedet is ismerném. De tudom milyen az, mikor nincsenek körülőtted lévő olyan emberek, melyeket TE barátnak/havernak, esetleg a legelső helyen is volt nálad. Elhiszem neked, elhiszem hogy nehéz megélned minden napot, barátok nélkül, de higyjed el hogy egy nap, nagy közönség előtt fogsz beilleszkedni, sokkal jobban fogod magad érezni, mikor tudod vannak olyan másabb emberek, mint te, ki fogod őket jelölni majd barátnak. Ha nem is most, de később igen. Amikor édesanya leszel, még akkor is lehetnek barátaid, még akkor is lesznek újabb és annál újabb rokonok, ismertelen emberek, mégis össze fogtok barátkozni.
Hogy még nem találtad meg önmagadat, abban még ne keseredj el, ne sírj emiatt, hogy még önmagadat nem találtad meg, te azt állítod, senki vagy, egy nagy senki. Honnan tudhatod, hogy senki vagy, mikor még azt sem tudod ki is akarsz lenni valójában? Te azt gondolod, hogy mások példaképét kéne nézned, mások életét, olyan akarsz lenni mint ők, én azt mondom neked, van időd, megtudod majd találni önmagad. Az a keserű magány, melybe még máig vissza is fogol esni, ha nem vagy hajlandó elfogadni mind azt ami veled valaha is történik. Bolhából ne csinálj elefántot! Majd egyszer tényleg eljön az a nap, mikor már tudod ki vagy, mi vagy... De addig nem, amíg így fogod fel az egészet, addig nem jön el semmi. Várhatod a mait, várhatod a holnapot is, akár a éveket is, s rájössz majd, hogy egyszer s, mindennek eljön majd az ideje. Addig nyugodtan kapjon el téged a ihlet, írj verseket, novellákat, történeteket vagy akármi, addig amíg nem találod meg önmagadat, addig nyugodtan írj, járkálj ki a szabadba.
Tudod, nem csak a barátok vannak a életben, még ha kevés barátod is, légy büszke rá, légy büszke arra hogy ott van ő is veled, lehet sokan átbasztak téged, de nem a keserű magányt kellene olyankor keresned, hogy "jaj de kevés barátom van", de ott van a családod is, még ha nem is nevezheted őket barátaidnak, de tőlük is megkapsz mindent. A barátság nem olyannira fontosabb, mint a életed, a családod, a szerelmed. A barátság mindig is utolsó marad mindenki életében. A egyszer, s tudom hogy lesznek majd még ennél jobb barátaid is, akik voltak neked. Azonban nem kell keresni folyton a magányos órákat számodra, ha rád is tör, hagyjad el, szabadulj ki onnan, mutasd meg az életnek, hogy akárhányszor is törik rád az a érzés, ki tudsz onnan szabadulni ha akarsz. Elhagyod azt a érzés.
Sajnálom hogy még nem mutatkozom még meg neked, de amíg ilyen keserűen éled napjaidat, addig tán nem is fogod tudni, ki is vagyok. Elhiszem hogy csalódsz bennem, meg kell tanulnod, hogy a élet kegyetlen játék, de te könnyű játékra is vívhatod....az életed... vedd a kezedbe a sorsod...életed...éld úgy az életed, mint egy játékban.