Kedves Élet!
Azért írok most neked, mert amit az elmúlt héten kaptam tőled, azért nem tudok elég hálás lenni. Sokat szidtalak, amiért elvetted tőlem azt az embert, aki az életem alapköve volt, lerombolva ezzel mindent, amit én kis gátlásos, megszeppent kislány felépítettem. Adtál sok ellenséget, akik mind-mind azt állították, baj van az öltözködésemmel, a viselkedésemmel. Megfosztottál a buliktól, amiken részt vehettem volna... Legalábbis három hónapon keresztül ezt hittem. Ma tudod, mit gondolok? Hogy kitépted a lelkemből azt, ami meggátolt abban, hogy valóban éljek. Megfosztottál a világtól, ami egy ostoba hazugságra épült, és megfosztottál az emberektől, akik a valódi vágyaimat próbálták megsemmisíteni bennem. Ami miatt egyre inkább elfordultam az emberektől, és építkeztem csak egyvalakire, mert abban láttam a jövőmet, ha így cselekszem. Aztán mikor már elviselhetetlenek kezdtek lenni a láncok, bátorságot adtál letépnem őket magamról, s egyetlen lépést tennem afelé, amit a szívem mélyén szeretnék. És ehhez valóban le kellett rombolni a régi világomat, de csak mert annyira távol állt tőlem. Aztán esélyt adtál, hogy mindent újra kezdjek. És most itt állok, és ennek a hétnek a fejében azt mondom, a boldogságnak hitt láncok helyett nekem adtad a világot. Ma már nem három ember miatt megyek suliba, kizárva az összes többit, ma már az összes többi miatt megyek el itthonról, kizárva azt az egyet, akit ki kell zárnom a teljes élethez. Nem tudom, milyen jövőt szánsz nekem. Nem tudom, merre vezet az utam, amit te szabsz meg nekem. Nem tudom, meddig engedsz szárnyalnom, de minden esetre köszönöm ezt a hetet! Köszönöm az egy hét boldogságot, ami minden rosszat elfeledtetett velem, és remélem, sokáig élhetek még így. Csak azt sajnálom, hogy az az ember, aki a világot jelenti számomra, nem lehetett része az elmúlt napjaimnak, a rengeteg kedvességnek, és boldogságnak, amit kaptam.
Két hét múlva 17 éves leszek, és remélem, ez lesz az eddigi legboldogabb évem. Szeretnék kérni tőled valamit, ami nagyon sokat jelentene: engedd, hogy visszatérjen az életembe az egykori legjobb barátnőm, akivel bár két éve nem tartottam a kapcsolatot rendszeresen, most mindketten készek lennénk visszacsinálni, ami elromlott, és bár már régóta nem jártunk össze, de hétvégén voltam náluk, jót dumáltunk, és rájöttem, hogy még mindig testvéremnek érzem.
Ígérem, eztán nem kételkedem benned, és abban, helyes-e az út, ami elé állítasz. Jobban tudod, hogy mire van szükségem, mint valaha is hittem volna...
Még egyszer köszönök mindent!