Végre volt egy szusszanásnyi időm, úgyhogy kiraktam végre. (:
Szóval annak a srácnak a weboldalát találjátok meg itt, akit egyrészt nagyon szeretek, másrészt ő maga pedig nagyon szereti a madarakat, és elég komolyan foglalkozik velük. Nézzetek be. (; His name is Ricsi :D

Nah közérdekű közlemény megvolt. (:
Ahogy gondoltuk, későn értünk haza tegnap, szóval ma itthon pihengetek. Bár nem teljesen nyugodtan, mert sulin kívül járok egy bizonyos tanfolyamra, ahol egy bizonyos szakmát tanulok, és ma is lesz egy előadás, öttől, és mint minden óra, ez is írásbeli teszttel kezdődik majd. A gond csak az, hogy a buszom háromkor indul, fél négyre bent vagyok a városban... De így legalább látom ma Krisztián is :D

Tegnap melóban ídesanyám jól megszivatott minket a párommal, ugyanis az élelmiszerraktárban miénk volt az egyik polcsor, övék a másik. A miénk járt több munkával, talán három óráig tartott, mire végeztünk vele, de gondolva azokra, akik majd másodlagosban csinálják, felcímkéztünk mindent, hogy nekik csak végig kelljen rajta szaladni. A másik páros pedig nem tette ezt meg, és második tárhelyként ídesanyámék kapták az általunk fecimkézett sort, mi pedig számolhattuk végig a másikat is... Nah de jót röhögtünk rajta. Egyébként meg degeszre ettem magam fornettivel, meg pizzával, szóval egy rossz szavam nem lehet. (:

Ma mikor felébredtem, gondoltam, ránézek a diginaplóra, hátha fel van már oldva a letiltás a féléviről, és láthatom végre. Nagy meglepetésemre fel volt oldva. Nézem a jegyeket, és látok egy ilyet: "magatartás: jó". Mondom, mivan??? Az egy dolog, hogy mind az osztályfőnököm, mind a matektanárom, aki történetesen a suli igazgatója - pikkel rám különösebb ok nélkül. Na de ez? Persze, biztos őrültnek tartotok, amiért ezen kiakadtam, de akkor is szarul esett... Állandóan pedálozok, hogy megfeleljek az osztályfőnökömnek, mindent megcsinálok, amit kér, igyekszem a legnormálisabb lenni, meg minden rendezvényre elmenni kedvességből, amihez neki köze van, meg aktív diákéletet élni, és akkor kitalálja, hogy az én magatartásom négyes. Nem vagyok egoista, csak tényleg annyit szenvedek azért, hogy ne utáljon, és mégsem hat semmit. Amint a legkisebb hibát találja bennem, vagy bármire is nem volt időm a teendőim miatt, lehúz. Nem is beszélve arról, hogy van egy igazgatói, és egy osztályfőnöki dicséretem... Matek tanárnőm meg sírásig provokált a héten, és természetesen én voltam a hülye, amiért órán írtam. ÓRÁN ÍRTAM! Körülbelül fél perc alatt felfirkantottam a naplómba egy akkor eszembe villant teendőmet. Erre kitalálta, hogy adjam oda neki a naplómat, hogy felolvassa. Természetesen nem adtam, erre provokálni kezdett, és mikor sírva fakadtam közölte, hogy örüljek, hogy nem ad szaktanárit. Én bizony sajnálom, hogy nem adott, mert kíváncsi lettem volna a szövegére. Valahogy így képzelem: "Dudás Natáliát szaktanári figyelmeztetésben részesítem, mert a tanórán ír." Az erre rákövetkező óra elején közölte velem, hogy ha megszólalok az órán, elültet. Gondoltam, oké. Írta be a hiányzókat, mindenki beszélgetett, lö hangzavar. Én meg sem szólaltam, csak néztem előre. Mondom még a végén szólok egyet, és az lesz, hogy én zavartam a tanórát, mikor mindenki figyelt - volt már rá példa, hogy ilyen helyzetben ezt mondta. Krisztián ült mellettem, kérdezett valamit. Leírtam neki egy cetlire, hogy nem szólok hozzá inkább. Bámultam tovább csak előre. Elkezdődött az óra. Krisztián engem nézett. Írtam neki, hogy ne tegye, mert még azért is le leszünk cseszve. Csak nézett. Már óra vége előtt voltunk néhány perccel, mikor ránéztem. Erre tanárnő abba hagyta a feladat magyarázását, és néhány másodperces csend kíséretében vetett rám egy mogorva pillantást. Mondom, oké. Szóval nah... Tényleg elkeserít, hogy teperek, és egyre lejjebb kerülök, mert két befolyásos embernek nem szimpatikus a búrám... Bár azt mondják, az élet ilyen...