Nah most összetört a szívem... Valami olyasmit éltem át, mintha egy halálra ítéltnek a kezébe adnának két kést, melyek közül ő döntheti el, melyikkel öli meg magát. Ha nem dönt, akkor viszont mindkettőt a szívébe szúrják... Majd megjelenik az elítélt életének az egyik legfontosabb résztvevője, és váratlanul maga szúrja le a rabot. Holott a szerencsétlen tudta, hogy így is-úgy is meghal, mégis rosszabb vége lett a vártnál, hiszen elárulták.

Ma rockesten olyan másfél óráig sírógörcsöm volt. Tudatosult bennem, hogy melyik irányba lépve mit veszítek, és hogy tegyek bármit is, megint elveszítek egy csatát az élet ellen. De hiszen már beláttam, hogy erősebb nálam... Akkor miért akar összetörni újra és újra, egyre nagyobb erőket mozgósítva? Miért ad boldogságot, ha aztán bebizonyítja, miért nem kaphatom meg? Pedig már annyit szenvedtem ezidáig is... Most legszívesebben elbújnék a világ elől, amiben élek. Elmennék messzire; vissza se néznék. Elrepülnék, mint a költözőmadarak. Nem szenvednék a viszonzott szerelembe rejtett, plátói boldogságtól... Na de muszáj lesz talpra állnom valahogy..
Ma nem is ettem, és nem is ittam semmit... Pedig mama váratlanul meglepett az imádott felvágottammal, és friss zsömlével, aminek sosem tudok ellenállni. Most tudtam... Rég éreztem már ilyen gyomorgörcsöt... Ráadásul futni sem voltam két napja... Mintha hirtelen az életemet is feladtam volna...

2012.01.21. 02:21, teló

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés