Vannak álmok az életben, amiket tán sosem érhetünk el. És vannak , amik lehetetlenné teszik mások beteljesülését. Bár a mai napig nem hiszem, hogy nagy, teljesülhetetlen álom volt az enyém... De ha ő nincs, a megálmodott életemből mennyi lehet valós, és mennyit ránt magával ő, mikor kiszakad a szívemből? Ma úgy éreztem, így már játszani sincs értelme... Teljesen elszúrtam színjátszón a jelenetet, ráadásul még a sírásomat sem tudtam teljesen visszatartani. De íme a fogadalmam, Bella szavaival élve: "Nincs több könny - az utolsókat most törlöm ki a szememből." Már akkor tudtam, hogy el fogok bukni, mikor mindent egy lapra tettem fel... Addig az életem minden másodperce egy alaposan megfontolt taktika része volt, de ez az egyetlen nem. Ezt rettegtem elveszíteni, mert tudtam, akkor végem. De megtettem, és abban a pillanatban már ástam is a síromat. Mégis meneteltem csak tovább előre, nem törődve senkivel, és semmivel. Az életem méginkább megtelt színekkel, boldogsággal, érzésekkel... És most minden kicsúszik a kezemből, és üressé válik az egész világom. Talán ez történik akkor is, ha az ember drogozni kezd. Boldogabb lesz tőle; esztelen jókedv fogja el. De amint eltiltják a szertől, azt sem képes kellőképpen értékelni, ami előtte a legnagyobb boldogságot okozta neki.