"Néha a legmélyebb vágyakból születik a leghalálosabb gyűlölet."
"Nem bírom tovább. Nem tudom, mit kezdjek az éetemmel. Nem tudom, mi rossz, és mi helyes. Hogy mit csináljak... Mit akarok csinálni... Mit kezdjek a félelemmel; ezzel a dühvel. Mit kezdjek a szerelemmel. Mondd, mit csináljak?" - Amor En Custodia
"Én nem hittem volna, hogy valaha meg kel hoznom egy ilyen súlyos döntést az életemben. Én azt hittem, hogy az életem már sima út. Hogy nem kell róla visszafordulnom, nem kell letérnem, és tudom, hová vezet." - Jóban rosszban
"Félek, hogy ha csak egy pilanatra is megengedem magamnak a boldogságot, akkor összedől minden, és azt nem élném túl... " - Vampire diaries
"A szerelemben a büszkeség a legnagyobb hülyeség. Mondvacsinált kifogásokkal magadat teszed tönkre, miközben boldog is lehetnél." - Barátok közt
"Amikor egy csilag fényesen felragyog, egy másiknak ki kel hunynia..." - Rómeó és Júlia musical
"Nem sírtam. Amit éreztem, az a könnyeken is tú volt. A könnyek szépek, tiszták. Ocsmányul éreztem magam." - Gudule: Szerelem zokniban
"Ez pont jó volt lezárásnak. Szorosan megöleled, s tudod, hogy amint vége a táncnak, vége mindennek." - Taking The Stage
"Ő legalább boldog. Legalább életben van, és semmi baja. Szeretem őt eléggé ahhoz, hogy ezt kívánjam. Azt akarom, kapja meg, ami a legjobb neki... Csak nem akarok ott maradni, és látni." - Breaking Dawn
"De ha elutasítom, meg fogom vetni magamat! Örökké bizonytalankodni fogok, s engem az ilyen kétey éget a legforróbban! [...] Azt hiszem, a nyílt bűnt hamarabb megbocsátanám magamnak; ha bevallottam, nem gondolnék rá többé." - Stendhall: Vörös és fekete
"A bátorság lényege nem az, hogy a szívnek nem szabad remegnie, hanem az, hogy másoknak nem szabad tudni erről a remegésről."
"A szerelem eret vág, vagy mély labirintusba zár... Ott van a szemekben, tágra nyílva, és barnán... A sorsokban, melyek szomorúak és bizonytaanok... Teérted kiáltok, szeretlek... és megtalálak. Ott rejtőzöl a forgószél közepén.. Jaj, Istenem, mennyire szeretlek!" - Amor En Custodia
"Epekedés, emésztő vágy, ösztönzés, reakció, elvont tudomány. Szerencse, amely megpecsétete a sorsom - és mégis rossz utat választottam. Életem legbonyolultabb ügye, tél és nyár... Vörös, tilalmas vörös. A markában tartó szenvedély, és a sorsom azonos tőről fakad. Végzetes, elkerülhetetlen, de az is lehet, hogy hiba, vagy tévedés..." - Amor En Custodia
"Az a csoda, hogy az enyém voltál, szembesít azzal a fájdalommal, hogy elveszítettelek." - Amor En Custodia
"Örülök, hogy úgy szerettelek, ahogy még senkit. De aztán elveszítettelek... Én akkor is újra így cselekednék, ha tudnám, hogy ez a történet szomorúan végződik. Mert ha nem lehetünk együtt ebben az életben, taán majd egy másikban. Mert egyvalamiben biztos vagyok: Isten ad nekünk még egy esélyt." - Amor En Custodia
"Azt akarom, hogy engem válassz! Csak engem! De ne maradj velem csak azért, mert nincs más választásod!" - Amor En Custodia
"Utáltam a költészetet egészen addig, amíg valaki meg nem mutatta, hogyan kell értékelni. Azt mondta, úgy nézzek a költészetre, mint egy kirekósra. Az olvasón múlik, hogy megfejtse a kódot vagy a szavakat az alapján, hogy mit tud a világról és az érzelmekről." - Tizenhárom okom volt
He is more than a man, and this is more than a love! - Ő több, mint egy férfi, és ez több, mint szerelem!
"Nem azért nem tudjuk kimondani azt a szót, mert ne lenne igaz. Pontosan tudjuk, hogy amint kimondjuk, az nem a kezdet lenne, hanem a vég." - Gossip girl
"Ha szeretnél, nem fájna semmi sem többé..." - V-tech
"Tied vagyok, szabad világom,
Szereem, rét, virágözön!
Mindig megörvendek, ha látom,
Hogy hősömtől megkülönbözöm;
Különben gúnyos olvasónak
Vagy körmönfont rágalmazónak
- S ez kiadó-csel is lehet -
Eszébe jutna: összevet
Hősömmel, önző célt követve,
Magam-portréja, hirdeti,
Mint büszke Byron-hősei.
Mintha nekünk nem is lehetne
Mást megrajzolni, csak magunk,
S mindig csak önportrét adunk."
/Puskin: Anyegin/
"Lánylelkében, mely búra vágyott,
A kín szította még a lángot.
Nagy, szertelen tűzzel kigyúl;
Eped szegény álmatlanúl."
/Anyegin/
"Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A bírhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz."
/Vörösmarty M.: A merengőhöz/
|